Igazi prémium rendezvényt tartott alapítványunk november 28-án a budapesti Magnet Házban. A délelőtt 10 órakor kezdődő programon közel 100 vendéggel együtt ünnepeltük a Kagylókürt folyóirat megjelenésének 30. évfordulóját.
Hosszas előkészítő munka, nemzetközi összefogás és kiváló szervező csapat tette felejthetetlenné ezt a napot.
A házigazda szerepét Bencsik Ferenc töltötte be, aki a Kagylókürt próba számától Abhay Narayan mellett figyelhette az újság sorsának alakulását, a szerkesztő és cikkíró csapat folyamatos átalakulásán át egészen napjainkig. Értő módon és érző szívvel irányította a programot csodálatos módon mindvégig az időhatárok között tartva a fellépőket.
Rácz Gézától, a Kagylókürt jelenlegi felelős szerkesztőjétől hallhattuk a tisztelettel teli megemlékezést Abhay Narayanra, a Kagylókürt szellemi atyjára, arra a különleges személyre, aki még a rendszerváltás előtt belefogott abba a nem veszélytelen feladatba, hogy a lélek örökkévaló természetét hirdető metafizikai folyóiratot juttasson el, az akkor még a Vasfüggönyön túli Magyarországra.
Ezt követően Ősz Szabó Éva, a budapesti Napkelet Bölcseleti Iskola munkatársának moderálása mellett a Kagylókürt szerzői mutatták be munkájukat, fedték fel érzéseiket a folyóirattal kapcsolatban.
Váray László zenész, néprajzkutató és a Kagylókürt „Keleti Hangszerlexikon” rovatának vezetője bemutatta a közönségnek – több más különleges hangszer mellett – a Kagylókürtöt is.
A szünetet követően a délután hátralevő részében a művészet szépségéé lett a főszerep. Ez nem áll messze a Kagylókürt szellemiségétől és híven tükrözi, hogy a kristálytiszta tudást a művészet képes széppé tenni az érdeklődő ember számára.
Virág Zoltán festőművésztől megtudhattuk a Kagylókürt borítói mögött rejlő mély szimbolikát, és felhívta a figyelmet arra, hogy a művészetnek lélekből kell jönnie és a lélekről kell szólnia, hogy megtalálja az utat a „közönség” lelkéig.
Szintén ezt a gondolatot erősítette meg Mladonyiczky Edit, táncművésznő, aki bepillantást nyújtott az indiai tánc titkaiba, és néhány mozdulat erejéig megmutatta a klasszikus odissi tánc míves szépségét és mély tartalmát.
Igazi különlegessége volt a napnak a bolgár Kirtan Soul Együttes, amely többször is megszólalt a Gála során. Mély, szívhez szóló, tiszta zenéjük dalra fakasztotta a jelenlévőket és sokaknak könnyeket csalt a szemébe. Megható meglepetésként magyar nyelven is hallhattunk tőlük egy ősi indiai mantrát.
A szinte egész napos program nem várt sikerességgel zárult. Méltó tiszteletadás volt ez az alapítóknak, a szerkesztőknek és nem utolsó sorban az olvasóközönségnek, akik immár 30 éve vehetik kezükbe azt a különleges folyóiratot, amelynek a neve Kagylókürt. Legyen így a következő 30 évben is!
Ebben az évben november 26-án találkoztunk utoljára a Jógaházban. Ez a beszélgetés azonban méltán marad emlékezetes.
Ez alkalommal már nem először beszélgettünk a paradigmákról. Ezúttal azonban Rácz Géza, főszerkesztő úr mellett meghívott vendégünk Kozma Dániel, a Kagylókürt egyik szerzője volt. Újságíróként és a szúfi misztika tanulmányozójaként is más megvilágításba tudta helyezni a felvetett kérdéseket:
- Mi a tapasztalatokon át történő tanulás alapja?
- Hogyan fejlődik az énkép és a világkép a mentális alapsémák alapján?
- Ciklikus minták és visszacsatolások a személyiségfejlődés során.
- Az egységtudat és a személyiség közötti „navigálás” – gyakorlati esettanulmányok és megoldások.
- Hogyan lehet tetten érni a logikát, az erények megnyilatkozását a hétköznapi minták között?
A húszfős közönség igen aktívan részt vett a beszélgetésben, újabbnál újabb nézőpontokkal gazdagítva egymást.
A következő évre készülve egy kis közreműködésre hívtuk vendégeinket. Mindenkit arra kértünk, hogy egy kis papírdarabra írja rá, mi lenne az a téma, amelyet szívesen megbeszélne a Mandala körön. A javaslatokat kosárba dobtuk, majd három témát ki is húztunk:
1. Mi az igazi igazság?
2. Alapvető emberi értékek.
3. Türelem.
Külön örömünkre szolgált, hogy bemutathattuk a Kagylókürt legfrissebb, 64. számát, amely a Kagylókürt megjelenésének 30. évfordulójára készült el.
A lélek útja sorozat következő előadására november 24-én került sor Mantra és meditáció – Összeköttetés a mindenséggel címmel.
Most már kimondhatjuk, hogy 10-15-fős törzsközönség alakult ki a kecskeméti Hirös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központban.
Előadónk ezúttal is Rácz Géza, a Kagylókürt főszerkesztője és a Hindu-Magyar Kulturális Alapítvány vezetője volt. A nagyon logikusan felépített beszélgetés során először tisztázta a meditáció fogalmát, azután a jóga tradícióban elfoglalt helyét pontosította. Szóba kerültek a meditáció fajtái és technikái is. Képet kaphattunk az óind tradíció áldozati kultúrájáról is.
Az interaktivitás jegyében ismét egy kis játék maradt a találkozó végére. Egy ősi írást idézve – Gopála-tápani upanisad – Rácz Géza úr kérdéseket tett fel a hallgatósághoz, amit mindenki megpróbált a legjobb tudása szerint megválaszolni. Nem is olyan rossz eredménnyel.
Igazi meglepetés volt a Kagylókürt 64. számának megjelenése, amit a résztvevők máris böngészhettek, megvásárolhattak.
Megalakulása óta talán november 23-án volt a legkülönlegesebb Mandala kör Miskolcon. Ezúttal itt volt velünk Rácz Géza, a Kagylókürt folyóirat felelős szerkesztője és az alapítvány vezetője.
Nemcsak egyszerű beszélgetésre szorítkozott a mai program, hanem egy kellemes kiránduláson is részt vehettek azok, akik ma eljöttek a Mandala körbe. Egy lelkes önkéntesünk ment vendégünk elé Miskolc határába, majd onnan jöttek be közösen a városba. Találkozóhelyünk egy különleges virágbolt, amelyet egyik önkéntesünk vezet, és mára már igazi csomópontjává vált a Kagylókürt és a metafizikai tudás, az indiai tradíció iránt érdeklődő miskolci közönségnek.
Délben volt a találkozó a Bükk lábánál, ahonnan felmentünk a szentléleki kolostorhoz, ahol hóesés fogadott minket. Körüljártuk a kolostort, egy kis rejtett oltárnál megpihentünk, körbeálltunk és elmondtunk néhány fohászt. A főszerkesztő úr néhány meghitt, szép szóval beszélt az összegyűlteknek.
Ezután a Magoskői kilátóhoz indultunk, ahol páratlan kilátásban gyönyörködhettünk. Sámándobolással és közös éneklés kovácsolta össze a csapatot, hogy azután immár a városba visszatérve folytatódjon a Mandala kör.
Nagyon tartalmas és interaktív beszélgetés alakult ki szinte azonnal. A több mint 20 résztvevő nyitott szívvel és elmével fogadta Rácz Géza úr előadását az egyetemes emberi értékekről, az életformáló szellemiségről. Énekeltünk, beszélgettünk és sor került egy különleges „metafizikai” játékra is: Mindenki húzott egy lapra felírt idézetet, amely valamelyik szentírásból származik. Erről beszélgettünk, mindenki megfogalmazta, hogy számára mit jelentenek a papíron látott inspiráló gondolatok.
A levegőt megtöltötte a nevetés, mindenki nagyon lelkes volt és sokak szívét átitatta a szeretet és a megértés. Ahogy telt az idő percről-perce bensőségesebbé vált a hangulat. Finom ételekkel vendégeltük meg a résztvevőket és egészen este 10 óráig folyt a beszélgetés az élet igazán fontos kérdéseiről.
A debreceni Kagylókürt Mandala Kör 2015. november 21-én Rácz Géza főszerkesztő urat látta vendégül, aki a kiadvány legújabb, 64. számával érkezett. A rejtett aranyszínben pompázó lapszám jubileumot jelképez, ugyanis ebben az évben ünnepeljük a folyóirat 30 éves működését.
A Carpe Diem Teaház adott otthont a 11 fős beszélgetésnek, ahol egy minőségi egzotikus tea mellett ünnepeltünk. Régi fotókat nézegettünk a szerkesztőség debreceni csapatáról és nem hiányzott az asztalról a 30-as számot mintázó sütemény sem.
Kovács Gergely Pál házigazda köszöntötte a vendégeket és bevezetőként a 30-as és a 64-es szám jelképrendszeréről beszélt. Másik házigazdánk, Szendrei László, történész kérésére a főszerkesztő úr a mostani szám tartalmát ismertette, így megtudtuk, hogy a főtéma a szenvedély. Egy körkérdéssel mindenki elmondhatta véleményét azzal kapcsolatban, hogy mit jelent számára ez az érzelem.
A beszélgetés végén csoportképet is készítettünk, hogy ne kelljen annyit keresgélni tíz év múlva, mint ahogy most tettük. A vendégek a folyóirat dedikált példányával indultak haza, hogy végre kettesben maradhassanak az „aranykönyv” filozófiai témákat kibontó soraival.
A lélek útja közvetkező találkozójára november 10-én került sor. Az előző téma folytatásaként most a Belső utazással foglalkoztunk.
A lassan összeszokó közönséggel ezúttal sikerült egy igazán építő műhelybeszélgetést kialakítani. A beszélgetést most is Rácz Géza úr gondolatai szervezték és irányították. Ezúttal olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy mi is az a lelki élet? mit jelent a spirituális intelligencia?
Aprólékosan végigvizsgáltuk azt az ábrát, amely az információ és tudásszerzés útját vázolta fel. Láthattuk, hogyan fordul meg az információgyűjtés kifelé irányuló folyamata befelé, majd a spirituális középpont felé, végül hogyan vesz vertikális irányt a magasabb Valóság megismeréséhez.
Félidőben mindenki kezébe fogta a Kagylókürt 62. számát és megérzéseink alapján választottunk egy-egy dzsain bölcsességet. Ezek alapján mély és komoly beszélgetés alakult ki az önfegyelemről, tanulásról, hitről és a lelki életről.
Huszonhárman zarándokoltunk el a folyópartra, hogy megemlékezzünk eltávozott szeretteinkről.
A levéltányérkákba virágszirmokat, füstölőt és ghí lámpást raktunk, s elbocsátottuk őket a csendesen folyó vízre. Szemünkkel végigkísértük, míg el nem tűntek a messzeségben.
Ez a szép szertartás segítséget nyújt abban, hogy elengedjük azokat a számunkra kedves személyeket, akiket a sors már elszólított tőlünk.
Rácz Géza, a Kagylókürt főszerkesztője mondott beszédet, Szabó Edit pedig gyönyörű versét szavalta el, amely mindannyiunkra nagy hatással volt.
