Nyugodt, elégedett állatok, szabadon térülő-forduló gyermekek, önfeledten „játszó” szülők. Nagy nevetésekkel kísért mély megtapasztalások. Csendes, mély megtapasztalások. Csend. És a háttérben a ludastói fák leveleinek halk susogása.... Egy lelki oázis: a Ludastói Nyárünnep. Kilencedik alkalommal tartottuk meg alapítványunk legnagyobb szabású nyilvános rendezvényét a Ludastói Nyárünnepet.
Már június 21.-én vasárnap délelőtt szép számú önkéntes csapat gyűlt össze a Helvécia közeli Nap Tanyán, hogy munkájával segítse a program megvalósulását. Az esemény csúcspontja minden évben az esti tűzceremónia, minden más programpont a közösségi szertartásra való felkészülést segíti.
A résztvevőket idén is lelki töltőállomások segítették a ráhangolódásban. Volt olyan helyszín, ahol a táj szépségének adhatták át magukat, de olyan is, ahol szent szövegeket énekelve egy különleges dobmeditációban vehettek részt. A Karma műhelyben a rossz tulajdonságaiktól szabadulhattak meg, egy labirintusban pedig az egész életük történéseit vehették számba.
Aztán gyerekké válhattak egy másik helyszínen, visszatalálva a tündérek, koboldok, erdei manók világába. A mozgékonyabbak spirituális hétpróbában vehettek részt, az eszmélkedés kedvelői titkos tanítást kaphattak.
A gyermekek a csokibazárért, a pantomim előadásért és a kézműveskedésért lelkesedtek, a felnőtteket a helyi portékák vására és a lélek ének hozta lázba. A természetbarátok egy tehén jelenlétének, a lovaskocsizás lehetőségének és a tanyasi hangulatnak örülhettek.
Nyárünnepi képözön itt.
A misztikus szemléletváltástól a szufi bölcseleten át a népdalokig
Kozma Dániel, a Kagylókürt folyóirat új szerzője és Váray László a szellemi műhely régi tagja volt a budapesti Kagylókürt bemutató vendége. A 63. szám témáit Ősz Szabó Éva ismertette, Szabó Edit pedig a harmincéves folyóirattal kapcsolatos gondolataikról faggatta a résztvevőket. A programot június 17én tartottuk az Írók Boltjában.
„Ha nem tetszik az, ahogy az életed kinéz, akkor próbáld megváltoztatni azt a szemléletet, ahogy nézed az életet.” – idézte köszöntőjében az angol mondást Ősz Szabó Éva, aki a szemléletváltás mellett, a misztika és a misztikus szemléletválás fontosságára hívta fel figyelmünket. Egy újabb idézetet segítségül hívva megkockáztatta: a jövő embere, vagy misztikus lesz, vagy nem fog létezni. Elmesélte, hogy nemrég egy előadáson kapott egy bölcs tanácsot: ne a vallásból próbálja eredeztetni a misztikát, inkább fordítva.
Ősz Szabó Éva bemutatta a legújabb Kagylókürt Orientáció rovatának cikkeit is: a Bhagavad Gítáról és a Mahábháratáról szólókat és megmutatta, hogyan játszhatunk egy kis önismereti játékot az egyik írás segítségével.
Zenei írás, zene és írás
A hölgy után Kozma Dániel, a Dervis ruhája című cikk szerzője vette át a szót. Elmondta, hogy művének megírásakor nem feltétlenül csak a didaktikus, szerkesztett ismeretátadás motiválta, hanem, hogy a szufizmusra jellemző hangulatból, zeneiségből is felfedjen, megtaláljon és megmutasson valamit.
Kozma Dániel gondolatai láthatóan lenyűgözték a bemutató közönségét, hiszen a program után is sokan a helyszínen maradtak, hogy eszmecserét folytassanak vele.
A Kagylókürt „szufi szakértője” után Váray László következett, a Baksa Veron vetett ágya című könyv szerzője, aki munkájában ugyan egy monográfiát tett közzé, de a dalokat neki eléneklő „szemtelen nótafát” is próbálta bemutatni. Érdekesség, hogy eleinte László nem akart monográfiát írni, csak néhány népdalt felvenni. Aztán több száz oldalas könyv kerekedett kutatásából, mintegy 240 énekkel. Az alkotás megszületésének háttértörténetét a Kagylókürt folyóiratban is elolvashatjuk.
KK 30 év
A program befejezéseként a Kagylókürt harmincadik évfordulóját egy beszélgetéssel ünnepelték meg a résztvevők, melynek során saját, személyesebb gondolataikat osztották meg a folyóirattal kapcsoltban.
– Nekem a Kagylókürt mindig egy színvonalat, szellemi rangot jelentett
kaptunk el egy félmondatot Kozma Dánieltől. Váray László többek között a nyitott szemléletet emelte ki, hogy a folyóirat teret ad az olyan írásoknak is, amelyekkel a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.
További emlékek, vélemények, élmények a Kagylókürttel kapcsolatban a facebookon is
elérhetőek.
Képek: KK bemutató
A pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben második alkalommal rendezték meg június 17-én az India napot. A nagykövetség védnöksége alatt számos közösség, szervezett fogott össze, hogy egy igazán élvezetes, színes és látványos program fogadhassa az érdeklődőket. Alapítványunk a pécsi Napkelet Jógaházon keresztül képviselte magát. Szári bemutatóval, hennafestéssel, mandala színezéssel és indiai ízvilágú vegetárius ételkóstolóval mutatkoztunk be.
Attól tartottunk, hogy a hétköznap, szerda délutánra meghirdetett rendezvény nem vonz majd elég látogatót. Szerencsére csalódnunk kellett, és az eltervezett 50 ember helyett, sokkal többen jelentek meg. Ételeink nagy sikert arattak, hamar el is fogytak.
Ugyanilyen nagy sikere volt a szári bemutatónak is. Számtalan hölgy próbálta fel az indiai viseletet és készítettünk róla fotókat.
Egyik lelkes önkéntesünk egész délután festette a legkülönfélébb indiai motívumokat a vendégek kezére, karjára.
Összességében sikeres programnak könyvelhetjük el a 2. pécsi India napot. Újra megerősítettük jelenlétünket a városban, ahol egyre inkább úgy tartanak minket számon, mint az indiai kultúra hiteles közvetítőit.
A program
16.00–16.15
Őexcellenciája Malay Mishra megnyitó beszéde, lámpagyújtás
16.15–16.30
Dokumentumfilm-vetítés angol nyelven:
India a profile és Sprit of India
16.30–17.00
A Márku Színház bábelőadása
17.00–17.45
Vallásos dalok (Bhajan) éneklése és előadás, a pécsi ISKCON közösség művészeivel
17.45–18.45
Kúcsipúdí tánc Tóth Gabriella Garima előadásában
19.00–20.00
Satish Vyas szantúrművész koncertje
16.30–19.00
A Napkelet Jóga Ház programja: hennafestés, vegetáriánus ételkóstoló, ruhabemutató, mandala
színezés
16.00–20.30
Vibráló India című fotókiállítás
A Kagylókürt szellemi műhelye, a Napkelet Bölcseleti Iskola csapata is jelen volt a 86. Ünnepi könyvhét és 14. Gyermekkönyvnapok rendezvényén, a budapesti Vörösmarty téren.
A 114es standot egy önkéntesünk felajánlása segítségével kaptuk meg. Az egész napos jelenlét biztosításához is rengeteg barátunk közreműködése, áldozatos munkája kellett.
A többiekhez hasonlóan mi is június 4-én, csütörtökön nyitottuk meg standunkat és vártuk kiadványainkkal az első érdeklődőket. Sokan, szívesen időztek már ekkor is pavilonunknál beszélgetve, Kagylókürtöket lapozgatva. A stand önkéntesei és dokumentumai bátran mondhatjuk: a szélrózsa minden irányából érkeztek (Debrecenből, Pécsről, Ludastóról, Kecskemétről, Budapestről és Szófiából is kaptunk támogatást).
Péntek (június 5.) délelőttre a Napkelet Jógaház népszerű szakácskönyvének példányát is meghozták. Délutánra pedig már érezhetően nőtt az érdeklődő tömeg nagysága a Vörösmarty téren.
Kagylókürt: tudomány és spiritualitás határán
Kora délután Szendrei László, a Kagylókürt rovatvezetője csatlakozott Debrecenből, hogy dedikálja két, a folyóirathoz is köthető könyvét: A turanizmus. Definíciók és értelmezések 1910től a II. világháborúig, illetve A „Magyarok Istene”. Művelődéstörténeti tanulmány. A korai időpont miatt ekkor még nem sok látogató érkezett a standhoz, de így is érdekes beszélgetés folyt a szerző, László egy barátja és a standunk egyik önkéntese között például a tudományban bekövetkező paradigmaváltás szükségességéről is. Szendre Lászlóval elmondta: a Kagylókürt jó lehetőséget ad számára, hogy a tudományos témákat egy újszerű, spirituális, a pusztán fizikain túli szemlélettel közelítse meg.
„Szombat esti láz”
A szombati nap sok programmal kecsegtetett. Délután először Váray László zenekutató, zenetanár két könyvét dedikálta és beszélgetett az érdeklődőkkel róluk. A szerző egyedülálló ütőhangszeres szótárában 4600 szócikk szerepel: nemcsak a hangszerek nevét, hanem a különleges ütők megszólaltatási módját is leírta. Másik kiadványa a „Baksa Veron vetett ágya” című népzenei monográfia gyűjteménye. Váray László 1973ban, barangolásai közben figyelt fel Illés Józsefné született Baksa Veron dalolására. Megható, szívhez szóló történetek és Veron kedvenc dallamai mind megtalálhatóak Váray László könyvében.
Találkozások
Késő délutántól a Kagylókürt főszerkesztője, az Élettengely című zarándokregény szerzője is velünk tartott. Izgalmas beszélgetések alakultak ki a Napkelet Bölcseleti Iskola asztalánál.
Nagy örömünkre több fővárosi barátunk, Kagylókürt szerzőnk is ellátogatott a helyszínre, így az este lelkes eszmefuttatásokkal, vizsgálódással folytatódott a Kagylókürt legújabb cikkeitől, a piramisok titkain át a Védántaszútráig.
Vasárnap (június 7én) Győrből érkezett egy önkéntes csapat a stand felügyeleti, kapcsolattartási feladatait ellátni. Pavilonunknál Kenderesi Ilona mutatta be vegetáriánus szakácskönyvének második kiadását. Az érdeklődő barátok Rácz Gézát most a Kossuth Kiadó pavilonjánál találhatták meg, ahol a társszerzőkkel együtt a Sorskönyv és a Boldogságkönyv kiadványait dedikálta.
A Nap és a Hold együttállásának idején, június 2-án került sor a Szakrális Női Kör ünnepélyes megalakulására. A páratlanul tartalmas és izgalmas program délután kezdődött és belenyúlt a holdfényes éjszakába.
A nagymagyari zarándoklathoz hasonlóan újra 9 hölgy jelent meg a programon, bár nem ugyanazok, akik a májusban részt vettek az utazáson…
Hásságy kb. 30-40 percnyi autóútra fekszik Pécstől. Alapítványunk évekkel ezelőtt egy kis tanyát vásárolt a falu mellett, a szántóföldek ölelésében. A környezet csendes, eldugott, mégis könnyen megközelíthető. Az évek során nehezen találtunk lehetőséget az egyszer már felújított, mostanra azonban elhanyagolttá vált ház és telek hasznosítására.
A Szakrális női kör azonban központjául választotta a hásságyi ingatlant és már a tavalyi év folyamán, önkéntesek segítségével elindult a felújítás. Ez magában foglalta a telek pontos felmérését, növénytelepítést, kertgondozást, a ház kitakarítását, a lomok eltüntetését, állagmegóvást.
A közösség megalakulása alkalmából az egész ház díszbe öltözött. Kis csapat végezte ezt a nagy munkát, és mindjárt érkezéskor érezni lehetett a gondos női kezek nyomát. Virágfüzérek, szalagdíszek, frissítőkkel rakott asztal és oltár fogadta a később érkezőket.
Fontosnak éreztük közösségünk és céljaink formális megerősítését is. Ezért a hölgyek mindannyian lehetőség szerint fehérben és szoknyában jelentek meg. A női szakralitás megerősítéseként az első mozzanat az oltár felszentelése volt. Ehhez minden résztvevő hozzáadta a magával hozott apró tárgyakat, amelyek számára a nőiességet szimbolizálja. Néhány magyarázó szó kíséretében mindenki elhelyezte az oltáron a tárgyait. Akadt fénykép, kő, festmény sőt matrjóska baba is.
Ezután mindenki megerősítette csatlakozási szándékát azzal, hogy aláírta az alapelveket megfogalmazó rövid szöget, amely egy díszes füzetben kapott helyet. A jövőben ebbe a könyvbe kerülnek a Hásságyon történt találkozók rövid emléklenyomatai.
Előkerültek a hangszerek is és énekelve sétáltunk el a közeli patakig, ahol feldíszítve várta a hölgyeket egy csendes partszakasz. Itt egyenként mindenki a vízhez járult, és néhány hajtincset levágott a hajából. Ezzel a női erőt és az áldozatkészséget fejeztük ki.
Közeledett az idő a program – szó szerinti – fénypontjához. Egy közeli dombra kapaszkodtunk fel, ahol részesei lettünk egy különleges és nem túl gyakori természeti jelenségnek: a telihold felkeltének és a napnyugtának egyazon időpontban. Akadtak olyanok, akik most először élhették át ezt az élményt. Felszabadító és inspiráló volt a Hold és Nap, a női- és férfierő eme tradicionális szimbólumai között állni, megtapasztalni erejüket.
Az egész napos programot vacsora és beszélgetés zárta. A csendes nyári éjszakát megtöltötte a nevetés, a halk beszélgetés és a fogadalom, hogy minden hónapban találkozunk, hogy egymás között, szabadon megéljük és gazdagítsuk nőiségünket.
